Intézménymutató:
Szabad Demokratak Szovetsege /SZDSZ/
2009. május 27.
Szlovák vezetők felháborodtak Orbán Viktor Fidesz-elnök Esztergomban, a Fidesz és a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának közös kampányrendezvényén tartott beszéde miatt. Az európai parlamenti választásokról szólva Orbán kijelentette: „Ne feledjék, a szavazófülkében minden magyart várni fog egy másik magyar, a határon túlról”. A szlovák politika értelmezése szerint Orbán nyilatkozata elfogadhatatlan, mert Szlovákiában megválasztott EP-képviselőknek elsősorban az ország érdekeit kell képviselniük. Az európai parlamenti választáson eldől, hogy a Kárpát-medencei magyarságot hányan képviselhetik Brüsszelben – jelentette ki a hét végén Orbán Viktor Esztergomban. A Smer– szokásához híven – azonnal reagált a Fidesz elnökének kampánybeszédére. A párt szerint „teljességgel elfogadhatatlan” Orbán Viktor nyilatkozata. A nemzeti-nemzetiségi kérdésben legtöbbször Ján Slotával azonos hanghordozású Robert Fico szlovák kormányfőt az háborította fel, hogy Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke és Orbán Viktor a Kárpát-medencéről mint egységes területről beszélt, amit Brüsszelben kívánnának képviselni az EP magyar képviselői. Csáky Pál Robert Fico felszólítására így replikázott: a Szlovák Köztársaságot Robert Fico kormányfő, valamint Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke veszélyezteti, üzleti tevékenységével, a jogállam elveinek aláásásával és a politikai kultúra színvonalának csökkentésével. Aláhúzta: tiszteli a szlovák nemzetet, és soha egy rossz szót nem mondott a szlovákokról. Az MKP-nek érdeke a jó magyar–szlovák együttélés. „Ezt azonban a másik félnek is akarnia kell. Ez a (szlovák) kormánykoalíció a szlovákok és a magyarok együttélését nem segíti elő” – mutatott rá Csáky. Bauer Tamás SZDSZ-es liberális közgazdász sötét képet festett Orbánék kormányra kerüléséről. Szerinte a Fidesz messzemenően kihasználná a lehetőséget: kétharmados győzelem esetén Orbán Viktor olyan korlátlan hatalmat kapna a kezébe, amilyennel még Kádár János sem rendelkezett. /Lokodi Imre: Orbán-vihar Pozsonyban és Pesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./
2009. június 4.
A Magyar Szocialista Párt a szervezetlenség, a káosz stádiumában leledzik, és hiányzik az éléről egy karizmatikus vezér. Az utolsó ilyen vezető Gyurcsány Ferenc volt, akit elhíresült őszödi beszéde, a vizitdíj eltörléséről kiírt népszavazás elvesztése elsodort a párt és a kormány éléről. Akik most vezetik a pártot, nagyon szürke eminenciások. Az MSZP számára most az a tét, hogy lesüllyed-e a kis- és középpártok sorába. Az új kormány mostani kapkodása sem kedvez az MSZP-nek. A kabinetet kívülről támogató SZDSZ pedig nem akarja maradék támogatottságát kockáztatni a népszerűtlen intézkedésekkel. A szavazók igazolhatják a közvélemény-kutatások eredményeit, hogy a Fidesz toronymagasan vezet jelenleg. /Nagy vereség előtt az MSZP. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 4./
2009. június 5.
A trianoni békeszerződés a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája, melynek okait azonban figyelembe kell venni ma is – mondta Szent-Iványi István, az SZDSZ európai parlamenti (EP) választási listájának június 4-én. Minden magyar állampolgár számára ez egy súlyos nemzeti trauma, mindannyian érezzük, hogy ez a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája – mondta a liberális politikus. „Csak olyan ország lehet stabil és biztonságos, amelyik toleráns, lehetőséget nyújt a kisebbségek számára önazonosságuk megőrzésére” – vonta le a békeszerződés máig ható konzekvenciáit a politikus. Véleménye szerint: Trianon meghaladásának egyetlen korszerű európai útja van, az Európai Unió, ahol a határok elveszítik a jelentőségüket. /Trianon a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./
2009. június 8.
Magyarországot huszonketten képviselik 2009-től az Európai Parlamentben. A Fidesz-KDNP közös listájára a szavazatok 56,37 százalékát adták le a magyar választópolgárok, ezzel a szövetség 14 helyet szerzett az Európai Parlamentben. Az MSZP 17,37 százalékos szavazataránnyal négy képviselőt küld Brüsszelbe, három mandátumot szerzett a Jobbik, az MDF-nek megmaradt az egy mandátuma. Nem jutott mandátumhoz azonban az SZDSZ, aminek következtében Fodor Gábor pártelnök felajánlotta lemondását. „Az eredmény magáért beszél: 56 százalék, soha nem volt ilyen” – mondta Orbán Viktor. A Fidesz elnöke hangsúlyozta: ez a győzelem olyan tény, amelynek az igazi jelentőségét még nem tudják felmérni, de az biztos hogy „ennek a győzelemnek az erejével fogjuk megváltoztatni Magyarországot”. A 8. 03 millió választásra jogosult magyar állampolgárból 2. 9 millióan, vagyis a szavazásra jogosultak 36,28 százaléka járult az urnákhoz. /Fidesz-siker Magyarországon. = Krónika (Kolozsvár), jún. 8./
2009. június 19.
Minek tulajdonítható a 2009-es európai parlamenti választásokon a jobbközép pártok megerősödése? – ezzel a kérdéssel indította a beszélgetést a moderátor, Sipos Zoltán, a Transindex internetes portál főszerkesztője az Erdély Fm és a Transindex szervezésében tartott kerekasztal-beszélgetésen. Szász Alpár Zoltán politológus úgy vélte: gazdasági válság idején a szociális elkötelezettségű baloldalnak jobban kellett volna szerepelnie. Ez azonban nem történt meg. A bal–jobb arány a jobboldal irányába tolódott el. A baloldali kormánypártok nagy veszteségeket szenvedtek, a jobboldali kormánypártok vesztesége lényegesen kisebb volt. A liberális bevándorlás-politika iránti egyre nagyobb ellenérzés. Szász Alpár a Jobbikot nem tartja fasiszta pártnak. Székely István Gergő politológus szerint leginkább Orbán Viktor, a Fidesz pártelnöke lepődhetett meg a Jobbik eredményén. Szerinte a sikerhez a két kormánypárt, az SZDSZ és az MSZP negatív kampánya is hozzájárult. „Magyarországon az EP-választásokat a proteszt-szavazatok határozták meg”, vélekedett Székely István. A Jobbik azokon a településeken szerezte meg a legtöbb szavazatot, ahol korábban a baloldali pártokra szavaztak, illetve ahol a legmagasabb a romák aránya. /Ferencz Zsolt: Paradoxon: jobboldali előretörés gazdasági válság közepette. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./
2009. július 11.
A Fidesz, az MSZP és a Jobbik részvételével hárompárti parlament alakulna, ha most vasárnap lennének a választások. Az MDF, az SZDSZ és a Lehet Más a Politika (LMP) viszont nem érné el az ötszázalékos küszöböt. A közvélemény-kutatás szerint a teljes lakosság körében az MSZP támogatottsága továbbra is 10%, a Fidesz ugyanebben a körben 40%-on áll, szemben a március végén mért 30-cal. A Jobbik szintén erősödött a teljes lakosság körében: jelenleg 5%-on áll a márciusi egyhez képest. Az MDF támogatottsága 2, az SZDSZ-é és az LMP-é a teljes lakosság körében 1-1 százalék. A felmérés szerint az MSZP elsősorban a 60 év felettiek körében népszerű. A Fidesz esetében éppen fordított a helyzet. /Hárompárti lenne a budapesti parlament ha most lenne a választás. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 11./
2009. július 18.
Az SZDSZ-nél kavarodó káoszban meghökkentő, hogy Retkes Attila, az új pártelnök bocsánatot kért a választóktól a magyarság kérdései iránti elkötelezettség hiánya, a vidék magára hagyása és a korrupciós ügyek miatt, ezek az evidenciák a párt nagy öregjeiből nem az egyetértés gondolatát váltják ki, hanem az ellenkezőjét, ,,soha el nem követett bűnöknek” minősítik ezt a kérdéscsoportot, és aláírásos listákkal tiltakoznak a bocsánatkérés ellen. Ezek szerint az SZDSZ-t eddig a magyarság kérdései iránti elkötelezettség jellemezte. A határon túli magyarsággal kapcsolatos viszonyt jelezte a liberális főemberek cinikus lepaktálása a nacionalista román és szlovák csoportosulásokkal, a határon túli magyarság megalázásának programszerű gyakorlata, az elszakított magyar nemzetrészek és a honiak folyamatos lenacionalistázása, az antiszemitázások és fasisztázások, a turulmadarazások, az árpádsávozások, a cigánybűnözés tagadása a háború utáni koncepciós népbírósági ítéletek elfogadása – például Wass Albert esete –, Teleki Pál szobrának Budapestről való kitiltása. Mindennek következménye az, hogy az utóbbi időkben Románia irányában csak Nagyváradig próbáltak elmerészkedni, ahol ,,érdemeik elismeréseként” udvariatlan füttykoncert, bekiabálások és nem éppen hízelgő szövegű feliratos vásznak, jelszavak fogadták őket. Retkes Attila jól érzékeli mindezt, esélyt akar teremteni az árnyaltabb nemzeti elkötelezettség felé vezető út fellelésére. A sok aláírásos petíció viszont annak a jele, hogy az SZDSZ képtelen a megújulásra. /Sylvester Lajos: Szadesz: nincs szükség bocsánatkérésre. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 18./
2009. július 27.
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nyílt levélben tiltakoznak Eckstein-Kovács Péter és Czika Tihamér szervezetüket megbélyegzően szélsőséges jobboldalinak tituláló nyilatkozatai ellen, amelyekben látszólagos tájékozatlanságot és tudatos ferdítést vélnek felfedezni. Közölték, hogy az EMI Csíkszeredán a Budaházy melletti tüntetésben nem vett részt, és a rendezvényen nem képviseltette magát. Az EMI és a magyarországi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom két különálló szervezet, amelynek rendezvényei, programja és megjelenési formái különbözőek. A két szervezet tevékenységének összekeverése tudatos zavarkeltés. Az EMI független ifjúsági szervezet, egyetlen erdélyi vagy magyarországi politikai párt mellett sem kötelezte el magát. Az EMI táborában és különböző rendezvényein azon közéleti szereplőknek, szakértőknek, neves személyiségeknek biztosít nyilvánosságot, akik a magyarságért tevékenykednek. Az EMI radikális, következetes, de nem szélsőséges, nem kirekesztő, célja: tenni a Kárpát-medencei magyarságért. Az EMI nemzeti ügyek előmozdításáért különféle – akár politikai – szervezetekkel, csoportosulásokkal működik együtt, így lett tagja az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumnak (EMEF) is. A Hargita Megyei Önkormányzat nem támogatója az V. EMI-tábornak, hanem partnere, ugyanúgy, ahogy Gyergyószentmiklós Polgármesteri Hivatala és több civil szervezet is. Az EMI válaszát kézjegyével ellátó Soós Sándor elnök a továbbiakban megjegyezte, hogy az Eckstein-Kovács Péter nevével fémjelzett csoportosulás nyíltan elkötelezett partnere a magyarországi, szétesőben lévő Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ), amely párt következetesen a nemzeti érdekek elleni cselekedetekről híres, és a december 5-i népszavazáskor a NEM-re való szavazásra buzdított. Soós Sándor felkérte Eckstein-Kovács Pétert, hogy ne importálja az SZDSZ szélsőjobboldallal való riogatásait Erdélybe is. Az augusztus 5–9. között sorra kerülő V. EMI-táborba várják a szabadelvű csoportosulás tagjait is. /Sylvester Lajos: Nem szélsőségesek (Erdélyi Magyar Ifjak). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 27./ Előzmény: Horváth István, Parászka Boróka, Salamon Márton László: Közpénzek a szélsőjobbnak. Anyagilag is támogatja a jobbikosokat felvonultató EMI-tábort a Hargita megyei tanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 15.
2009. július 28.
A közeledő választási bukástól való félelem közrejátszik abban, hogy az öndefiníciós zavarokkal küszködő MSZP legutóbb a határon túli magyarok felé nyújtotta ki kezét. Sőt az ugyancsak meghasonlott SZDSZ is újragondolná a kettős állampolgárság kérdését. Az MSZP-frakció külügyi munkacsoportja elképzelhetőnek tartaná a „külhoni magyar státus” törvénybe iktatását, fogalmazott Kozma József, az Országgyűlés külügyi bizottságának MSZP-s alelnöke. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke néhány hónappal ezelőtt, egy márciusi ungvári rendezvényen a magyar nemzet újraegyesítését a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyik alappillérének nevezte. 2004-ben Gyurcsány Ferenc kormányfő a népszavazás előtt kijelentette: „Nemmel szavazok a kettős állampolgárságra, a nemzetegyesítésre hivatkozó nemzetmegosztásra. ” Kovács László 2004-ban gyermeteg elképzelésnek nevezte, hogy egyetlen döntéssel több százezres vagy milliós magyar közösségek együtt váljanak magyar állampolgárrá. Ha az állampolgárság megszerzése egyszeri döntéssel nagy tömegekre vonatkozna, katasztrofális helyzetet idézne elő – mondta. Mintegy hárommillió embernek kellene biztosítanunk mindazokat az ellátásokat, melyek Magyarországon állampolgári jogon járnak – vélekedett Kovács László, az Európai Bizottság adó- és vámügyekért felelős biztosa. Annak idején Népszabadság Korózs Lajos, az egészségügyi minisztérium politikai államtitkárának kalkulációit idézte, amely 800 ezer ember áttelepülésére végzett számításon alapult. Eszerint az állampolgársággal járó juttatások – ilyen például a gyes, a gyed, a rokkantsági ellátás, a szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatás, a nyugellátás – 161 milliárd forintos pluszkiadást jelentenek. A Népszabadságban pedig szivárogtattak a szocialisták: hatástanulmányuk becslései szerint mintegy 750 ezren rendelkeznek magyarigazolvánnyal, e személyek áttelepülése 95 milliárd forintos szociális többletköltséget okozna. Ez az összeg félmillió személy esetén 63 milliárd, százezer ember esetén pedig 12 milliárd lenne. Eközben Gyurcsány Ferenc több megszólalásában is a következményekre figyelmeztetett, hangsúlyozva, hogy nem a pénzről van szó, de mégis: „ez az ügy pénzbe kerül”. A Times-nak adott interjújában pedig azt mondta: hogy a románok és a szerbek a kettős állampolgárság megadása után azt mondhatják a magyaroknak: „Mit akartok itt? Nem gondoljátok, hogy haza kellene mennetek?” Lendvai Ildikó, most az MSZP elnöke, 2004-ben, MSZP frakcióvezetőként egy televíziós műsorban azt mondta: a kettős állampolgárság nem megoldás sem a határon túli magyaroknak, sem Magyarországnak, mert egy tömeges bevándorlás összeroppanthatja az anyaország gazdaságát. Közölte azt is: egy felmérés szerint az erdélyi 18 és 35 év közötti magyar fiatalok közül minden harmadik kivándorolna Magyarországra, ha megkapná az állampolgárságot. „Ez egy második Trianon” – jövendölte. A kettős állampolgárság hívei számára hatalmas csalódással végződő népszavazás után a határon túli magyarok egy része megtagadásuknak érezte a szocialista ellenkampányt. Az SZDSZ most szintén rátalált a magyarokra. A 2004-es népszavazás idején viszont Eörsi Mátyás deklarálta, nemmel fog szavazni. Gusztos Péter, az SZDSZ akkori ügyvivője azt mondta, az igenek az erdélyi magyarságot kiszolgáltatott, kiszorítható helyzetbe hoznák. Fodor Gábor sem szerette volna alanyi jogon osztani a kettős állampolgárságot. Az atomizálódott SZDSZ új elnöke, Retkes Attila már azt mondta: az európai uniós példákat követve a kettős állampolgárság megadható bizonyos oktatási, kulturális kedvezményekkel, de egyéni kérelmek alapján, nem pedig alanyi jogon. /(HVG): Határon túliak: már nem riogat az MSZP, de vajon mit akar? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./
2009. augusztus 6.
Közel másfélezer résztvevővel kezdődött meg augusztus 5-én az V. EMI-tábor a Gyergyószentmiklós melletti Hétvirág panzió területén. A rendezvényt, melynek idén partnere volt Hargita megye tanácsa is, további támogatásáról biztosította Gyergyószentmiklós polgármestere. Azt cselekszik ezek a fiatalok, amit ennek a nemzedéknek tennie kell, ezért támogatni fogom a jövőben is az EMI-tábort – jelentette ki a tábor ünnepélyes megnyitóján Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere, aki ugyanakkor elítélte a tábort az utóbbi időben ért sajtóbeli támadásokat. Nem lehet akkora recesszió, hogy a félretájékoztatásra ne jusson pénz, mondta a városvezető, hozzátéve: ragaszkodnunk kell ősi jelképeinkhez, mert ha engedünk a nemzeti szimbólumaink ellen indított hadjáratnak, akkor ma „csak” egyik zászlónkat feledtetik el, de holnap már a Szent Korona következhet. Az Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsadó, az RMDSZ, valamint az SZDSZ köreihez köthető liberális politikusok és újságírók támadásaival foglalkozott megnyitóbeszédében Bagoly Zsolt is, aki az EMI képviseletében szólalt fel. Bennünket örömmel tölt el, hogy egyre több fiatal érdeklődik nemzete történelme, hagyományai és hazája sorsa iránt, egyesek viszont, ráadásul éppen azok, akiket érdekeink, törekvéseink képviseletére választottak meg, együtt lépnek fel a nemzeti érzelmű fiatalok ellen a román sovinisztákkal, mondta, a szenátor „elnöki tanácsadásának” tulajdonítva az eddig példátlan ellenőrzéseket, melyekkel fentről jövő utasításnak engedelmeskedve próbálják napok óra megfélemlíteni az illetékes hatóságok az EMI-vel együttműködő gyergyói cégeket és magánszemélyeket. Bakay Kornél régész, történész előadásában a magyarság eredete, az indoeurópai tengerben való idegensége szempontjából próbált magyarázatot találni az európai népek többségét jellemző magyarellenességre. Ezt követően Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke adott számot az SZNT által az elmúlt egy évben megtett gyakorlati lépésekről. Beszélt az „internetes térfoglalásról”, azaz a.sic domainvégződés elnyerését célzó törekvésről, melyért eddig több mint harmincezer aláírás gyűlt össze, említette a Székely Termék nevű kezdeményezést, melyért az SZNT vélhetően fővédnökséget vállal, és szó volt az SZNT által kezdeményezett Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésről is. Arra a kérdésre, miért nem tesz eleget a részvételre való felkérésnek az RMDSZ, Izsák Balázs azt válaszolta: Markó Béláék mindent alárendelnek a kormányba való visszatérésnek, és valószínűleg úgy ítélik meg, hogy nem tesz jót e célnak egy olyan fórumon való részvétel, mely a székely parlament előfutára hivatott lenni. /EMI-tábor. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 6./
2009. szeptember 1.
Egy dologban túlnyomó többséggel minden magyar – ideológiai hovatartozásától függetlenül – egyetértett, és egyetért ma is: abban, hogy 1920. június 4-én a franciaországi Versailles-ban született békeszerződések súlyos csapást mértek a magyarságra, amely a nemzet történelmének egyik legnagyobb tragédiája. Nos, Bauer Tamás nem ezek közé a magyarok közé tartozik. A Szabad Demokraták Szövetsége alapítója, egykori országgyűlési képviselő azt állította, hogy „ideje szakítani azzal a nézettel, hogy Trianonban súlyos igazságtalanság történt”. Bauer Tamás a jobbikos Vona Gábor (micsoda páros!) ama korábbi felvetése alapján fogalmazta meg állítását, miszerint kialakulhat még olyan történelmi szituáció, hogy közös megegyezéssel minden magyar újra egy hazában élhetne. Amelyet Bauer nem támogatna, hiszen akkor nem magyarok milliói kerülnének kisebbségi helyzetbe, ami eszmefuttatása szerint nagyobb tragédia lenne annál, hogy 89 évvel ezelőtt történetesen magyarok milliói fölött húzták el az országhatárt. /Rostás Szabolcs: Éljen Trianon? = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./
2009. szeptember 15.
Ha most vasárnap lennének a választások, a biztos pártválasztók körében a Fideszre 60 százalék, míg az MSZP-re 23 százalék szavazna – közölte a Népszabadság. A teljes választóközönségen belül a Fidesz–MSZP-arány 34:13. A Jobbik jóval a bejutási küszöb felett található (11 százalék), az SZDSZ (1 százalék), az MDF és az LMP (2-2 százalék) viszont alatta. /Hatvan százalékon a Fidesz. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./
2009. szeptember 22.
Az utóbbi években az RMDSZ jobb kapcsolatot ápolt a magyarországi kormánypártokkal, mint a Fidesszel, de ezeket a véleménykülönbségeket meg kell próbálni feloldani – mondta Kövér László, a Fidesz–MPSZ országos választmányának elnöke. Kövér László Székelyudvarhelyen járt, hogy az ottani kampányban Szász Jenőnek segítsen. Szerinte magyarországi politikusok részéről teljesen természetes, hogy részt vesznek az erdélyi kampányokban. Az RMDSZ sokkal jobb viszonyban volt az elmúlt 7-8 esztendőben az MSZP-vel, Gyurcsány Ferenccel, és az SZDSZ-szel, mint a Fidesszel. Nincs határon inneni meg túli magyar világ, hanem csak egy magyar világ van. Az utódállamokban élő nemzeti közösségek vezetőinek is az a feladata, hogy a nemzethatárokon átívelő, az Európai Unió keretében történő újraegyesítését szolgálják. Ha Magyarország kormányai és a határon túli magyar közösségek politikai vezetései az elmúlt húsz évben, az első pillanattól fogva konzekvensen, állhatatosan kiálltak volna azokért a jogokért, amelyeket európai polgárként tőlük nem lehet elvitatni, ha egyértelműen tiltakoztak volna minden olyan sérelemmel szemben, amelyek az elmúlt húsz évben érték a közösségeket vagy annak tagjait, akkor ma nem állnánk ott, ahol állunk, hanhsúlyozta Kövér László. Akkor Szlovákia politikai elitje nem alázhatta volna meg Magyarországot. Nem vezethették volna be azt a nyelvtörvényt sem. A jelenlegi helyzetre áttérve, az erdélyi magyar politikai életben a megalakult Magyar Összefogásból egy 400-nál több önkormányzati képviselőt magáénak tudó politikai közösséget kirekesztenek. Kormányra kerüléskor a kettős állampolgárságról nem fogják a népszavazást megismételni. Nem tartottak népszavazást sem a szerbek, sem a románok, sem a szlovákok hasonló ügyekben, hanem a világ legtermészetesebb módján intézték a maguk dolgait, saját nemzettársaikat közjogi értelemben is befogadják az országba, ugyanúgy a leendő magyar Országgyűlésnek is ekképpen kell majd eljárnia. /Lázár Emese: Kövér: az RMDSZ megkerülhetetlen tényező. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 22./
2009. szeptember 23.
Az egyik budapesti napilap arról kérdezte pártok képviselőit, hogy mit szólnának egy államilag elismert, Trianonra emlékező emléknap kitűzéséhez. Lokodi Imre, az ÚMSZ munkatársa megjegyezte: „a bánatfát Trianon szomorúságából fakadó könnyekkel öntözik, ápolni legalábbis úgy illenék”. Biztosan lennének, akik elmennének „valamilyen emlékműhöz nagyon gondterhesen turulszárny suhogást hallatni és hallgatni az ország bánatrahajló részével” – tette hozzá az újságíró. Horn Gábor SZDSZ-es politikus szerint az emléknap újabb feszültségforrást jelenthetne Magyarország szomszédjaival. /Lokodi Imre: Bánatfa. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./
2009. szeptember 25.
A Hit Gyülekezete televíziójának, az ATV-nek a riportere, Kálmán Olga egy 20 perces interjúban porig alázta Eörsi Mátyást, az SZDSZ külpolitikai szakértőjét. A téma a guantánamói fogolytábor volt, és az, hogy a Bajnai-kormány úgy döntött: befogad egy fogva tartottat, amit az SZDSZ nyilatkozatban üdvözölt. Eörsi a tévéadásban felsorolta az emberjogi érveket, amelyek e gesztus mellett szólnak, Kálmán Olga viszont többek között olyan részleteket kérdezett Eörsitől, melyekre nem tudott válaszolni. Sorozatban. Az SZDSZ-es politikus az adás végén feltette a kezét, elnézést kért, hogy felkészületlenül jött be a műsorba. Így is lehet kérdezni. Vajon, ha az SZDSZ politikusait ebben a szellemben kérdezték volna 1990-től errefelé az elszabotált budapesti világkiállításról, az alapszerződésekről, a státustörvényről, 2004. december 5-ről, a többször is hátba támadott autonómiatörekvésekről, az egészségügy szétveréséről, a jogtalanul felvett költségtérítésekről, a különböző korrupciós ügyekről, akkor meddig húzta volta ez a politikai alakzat? /Borbély Zsolt Attila: Így is lehet kérdezni… = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 25.
2009. október 15.
„Dúl a médiaháború” a Magyar Televízió (MTV) körül, és ennek elszenvedője, nem pedig résztvevője az intézmény – jelentette ki Medveczky Balázs, az MTV ügyvezetője. Az MTV szerint azért nem ment át a hiteltender, mert szeptemberben hatodik alkalommal sem sikerült olyan elnököt választani, akit az MSZP és SZDSZ-delegáltak akartak. /Medveczky: dúl a médiaháború. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./
2009. október 20.
Október 12-én az Országgyűlés három ellenzéki politikusa – Semjén Zsolt (KDNP), Simicskó István (KDNP) és Németh Zsolt (Fidesz) – törvénymódosítást nyújtott be, amelynek értelmében mindenki, akinek a felmenője magyar és beszél magyarul, lakóhelyétől függetlenül kapja meg a magyar állampolgárságot, ha kéri. Szijjártó Péter, a Fidesz elnöki stábjának vezetője kijelentette, ha a Fidesz kormányra kerül, első ténykedései közé tartozik majd a kettős állampolgárságról szóló törvény megalkotása. Kozma József, az MSZP külügyi munkacsoportjának vezetője szerint a kettős állampolgárság helyenként újabb konfliktusok forrása lehet. Az SZDSZ, bizonyos feltételekkel ugyan, de támogatná a határon túl élő magyarok kettős állampolgárságát. /Lapszemle. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./
2009. október 21.
Nagyon valószínű, hogy az Országgyűlés hamarosan módosítja a magyar állampolgársági törvényt, és lehetővé teszi, hogy a Kárpát-medence magyar népcsoportjai szülőföldjükön maradva igényeljék a magyar okmányokat. A lépést korábban ellenző pártoknál: a Magyar Szocialista Pártnál és a Szabad Demokraták Szövetségénél is vezetőcsere történt, mindkét pártban mellékvágányra kerültek az ellenzők emblematikus figurái, az újak pedig érzik, hogy beszűkült a mozgásterük, és csak késleltetni tudnák az állampolgárság kiterjesztését. A 2004. december 5-én tartott népszavazás óta azonban jelentősen megváltozott a kép. Akkor még valamennyi erdélyi magyar úgy érezhette, érdeke fűződik a magyar állampolgárság megszerzéséhez. Ha 2004-ben nyitott volna Magyarország, azt az érzést generálta volna a szomszédos országokban, hogy jó dolog magyarnak lenni. A magyar állampolgárság azóta sokat veszített a vonzerejéből. Már csak a Vajdaságban, esetleg Kárpátalján köthet érdekeket a magyar érzelmekhez. Elszaladt az a pillanat, amikor az állampolgárság kiterjesztése a legnagyobb hasznot hozta volna a nemzetépítésben, de tán most sem késő megteremteni a köteléket. A szlovák példa ugyanis azt mutatja, az Európai Unión belül is rosszabbodhat a magyar közösségek helyzete. /Gazda Árpád: Az állampolgárság ideje. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./
2009. október 24.
Borbély Zsolt Attila nem örvendett, amikor azt látta, hogy Bodor Pálnak rovata nyílik a térség egyetlen magyar nyelvű napilapjában, a Nyugati Jelenben. Bodor Pálnak volt egy igen tisztességes hangvételű alkotói korszaka, amikor a kommunizmusból már kiábrándulva, Magyarországon élő erdélyi emigránsként a nemzeti felelősség hangján szólalt meg a rendszerváltás előtt, az első szabad választás után viszont csatlakozott a balliberális oldalhoz és annak apologétája lett. A baloldali hevület pedig odáig vitte, hogy az ország tönkretételéért, kiárusításáért, gyarmati sorba taszításáért, továbbá egyszerű polgárok százainak megalázásáért, megnyomorításáért és megkínzásáért felelős Gyurcsány Ferencet dicsőítette nemrégiben is. 2009. október 22-i jegyzetében Bodor Pál leírta, Morvai Krisztina zsidó, továbbá antiszemita és szélsőjobboldali. Bodor Pál azt a tényt, hogy egy többgyermekes családanya, mellesleg jogvédő harcos, megtapasztalva, hogy Gyurcsány Ferenc rendőregyenruhába bújtatott pribékjei ártatlan, békés emberekre támadnak, lovasrohamot vezényelnek egy törvényes tüntetés részvevői, többek között idősek, gyermekek és nők ellen, szemeket lőnek ki szántszándékkal, a megtámadottak oldalára áll, kompenzálásnak, karrier-frusztrációnak tudja be. Akkor a baloldali sajtó elsöprő többsége bagatellizálni igyekezett a történteket, túlkapásokról beszélt ott, ahol rendőrterror zajlott. A bíróság gyorsított eljárásban ítélt el sorozatban ártatlan embereket. A balliberális politikusok élükön az emberi jogokra szólamszinten oly érzékeny SZDSZ elnökével /Kuncze Gáborral/ élcelődtek a bántalmazottakon, közöttük a parlamenti igazolványát a rendőröknek felmutató, majd ezt követően eszméletlenre vert Révész Máriuszon is. A Fidesz elítélte ezeket a megnyilvánulásokat. Morvai azok mellé állt, akik küzdelmében természetes szövetségesei voltak. Ebben pedig zsidó származása teljesen mellékes, zsidó embernek éppen úgy lehet igazságérzete, politikai tisztánlátása és empátiája, mint egy kereszténynek. Simon Perez sokat vitatott beszédében Manhattan, Lengyelország és Magyarország felvásárlásáról beszélt. Morvai Krisztina egyik fő harcostársa a jogvédő küzdelemben a rendőrök által három évvel ezelőtt megvert, zsidóságát mindenkoron nyíltan vállaló Reiner Péter. Illene elfelejteni az állandó szélsőségezést, fasisztázást és nácizást. Sajnálatos, hogy Bodor Pál kritikátlanul átveszi a balliberális sajtó rágalmait. /Borbély Zsolt Attila: Egy jegyzet margójára. Ki a szélsőséges? = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./
2009. október 29.
A TÁRKI magyarországi közvélemény-kutató intézet októberi felméréséből kiderül, négyszeres a Fidesz támogatottsága az MSZP-vel szemben. A harmadik parlamentbe jutó párt a Jobbik lenne. A Fidesz támogatottsága a teljes felnőtt lakosság körében 39 százalék, szemben a szeptemberi 36 százalékkal, míg az MSZP tábora a teljes lakosság körében szeptemberben és októberben 10-11 százaléknyi. A teljes népességen belül 6 százalék a Jobbik támogatottsága. Az SZDSZ támogatottsága egy százalékos volt, ugyanúgy áll az MDF is. /Négyszeres Fidesz-előny az MSZP-vel szemben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./
2009. október 30.
2006 óta már az is örömteli fejlemény, ha egy nemzeti ünnep békésen, incidensek nélkül zajlik le. A jelenleg hatalmon levők valamiért ezt így tartották taktikusnak. 2006-ban a békés megemlékező tömegre támadtak rá, más években pedig azokat ingerelték, akikről tudták, hogy nem fognak szétoszlani, hanem ellenállást tanúsítanak majd, és ebből jó kis műbalhét lehet kerekíteni. Vannak még idealisták, akik a „táborok” közötti összefogástól remélik szimbólumerejű ünnepek alkalmával a nemzeti egységet felmutatni. Ezek tévúton járnak. Ahogy 1956-ban sem lehetett összefogni az ÁVÓ-sokkal, úgy ma sem lehet összefogni az ÁVÓ-sok szellemi és fizikai utódaival. Ahogy Csoóri Sándor írta 1990-ben: az SZDSZ magához akarja asszimilálni a magyarság gondolkodását, ő akarja megmondani, hogy ki szalonképes, és ki nem, hogy miről lehet beszélni, és miről nem (például az államadósság átütemezéséről nem); hogy mi a nemzet (szerintük: mindössze a magyar állampolgárok összessége, akkor is, ha ebbe beletartozik a magyarul gagyogni sem tudó, de állampolgárságot vásárolt kínai, viszont kívül rekednek az évezredes magyar kultúrát hordozók milliói); hogy létezik-e egyáltalán nemzeti érdek (szerintük nem létezik). /Borbély Zsolt Attila: Közös ünnep? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 30./
2009. november 4.
A kettős állampolgárságról szóló népszavazás még mindig kín a kormánypárti magyar politikusok vállán. A kettős állampolgárság megadását leginkább ellenző MSZP gyurcsányi vezérvonalát képviselő politikusaiból időközben többen is megváltoztatták nézeteiket. Gyurcsány Ferenc, az MSZP és SZDSZ politikusai korábban sem akarták az állampolgárság megadását, most sem támogatnák, csakhogy nincsenek már abban a helyzetben. /Lokodi Imre: Leszünk még konszenzusteremtők? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./
2009. november 11.
„Ne címkézzen engem Magyarországhoz” – ez az az ominózus mondat, amely a Nobel-díjas Kertész Imrétől hangzott el, éles vitákat váltva ki Magyarországon, az író szerint azonban szavai meghamisításáról van szó. A magyar származású, Németországban élő Kertésszel nyolcvanadik születésnapja alkalmából Tilman Krause, a német Die Welt című napilap riportere készített interjút az író Berlinhez fűződő viszonyáról, a holokauszt irodalmi feldolgozásáról, írói példaképeiről és a mai Magyarországhoz fűződő „feszült viszonyáról”. A fordítást a Magyar Távirati Iroda közölte először, majd több internetes portál. Kertész szavai meghamisításáról beszélt, november 10-én Gusztus Péter SZDSZ-es politikus „védte meg” az írót napirend előtti felszólalásában, a Die Welt pedig újabb Kertész-interjút közölt „Az egyik internetes portálon teljesen meghamisították a Die Welt című lapnak adott interjúm szövegét” – jelentette ki Kertész Imre a Duna Televízió Híradójának. Az író szerint a magyar nyelvű cikkben az szerepelt, hogy megtagadta Magyarországot, és gyökértelennek is nevezte magát. A Népszabadság és a Magyar Nemzet napilapok, illetve a 168 Óra című hetilap internetes változatáról van szó. „Természetesen voltak kritikus mondataim, de azok általában nem sértik sem a nemzetet, sem a népet, sem az embereket. Ezeket építő szándékkal mondtam, akármennyire is haragszanak rám egyesek. De az, hogy egy cikket meghamisítanak, és az ellenkezőjére fordítják, az felháborító” – mondta Kertész Imre. „Voltak már ilyen rágalomhadjáratok ellenem. Évekig tartott egy bizonyos kofferügy, amiről kiderült, hogy egy agyrém. Kitalálta valaki, és rám húzták azért, hogy rossz színben tüntessenek fel. A kritikáimat mindig nemzetellenes megnyilatkozásoknak veszik, ami nem igaz. Nagyon örülnék, ha valóban a javára lehetnék Magyarországnak, a hazámnak, mégpedig olyan módon, hogy az igazságot közlik, és nem hazudoznak rólam” – fogalmazott Kertész. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: „Elfordították” Kertész Imrét. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./ Magyarország a Die Weltben megjelent Kertész-interjúról vitázik címmel közölt újabb beszélgetést az irodalmi Nobel-díjas magyar íróval november 10-i számában a német konzervatív napilap. Az íróval ezúttal is az a Tilman Krause beszélgetett, aki az újság november 7-i számában megjelent interjút készítette. „A Nobel-díjas író élesen bírálta országát” – emelte ki a beszélgetés alcímében Krause. Arra a felvetésre válaszolva, vajon a magyarok nem viselnek-e el semmiféle kritikát, az író kijelentette: „vezető magyar médiumok, mint a Népszabadság és a Magyar Nemzet napilapok vagy a 168 Óra című hetilap internetes kiadásukban meghamisítva adták vissza beszélgetésünket. Abból a megfogalmazásomból, hogy a szélsőjobboldal és az antiszemiták a hangadók az lett, hogy Magyarországon a szélsőjobboldal és az antiszemiták uralkodnak. Vagy azt a megállapításomat, hogy a magyarok régi káros szenvedélyei, a hazugság, a dolgok elfojtására irányuló hajlamuk ugyanúgy jelen vannak, mint korábban, úgy rövidítették le, hogy Magyarország a hazugok országa. Ezek természetesen olyan kritikus pontok, amelyekre a magyarok érzékenyen reagálnak, a fordítások azonban apodiktikusabban csengenek, mint ahogy fogalmaztam. ” Kertész igennel válaszolt a Die Welt újságírójának arra a kérdésére, vajon az a gúny, amellyel újra és újra kollektív identitásokról beszél, egy tabu megdöntését jelenti-e honfitársai számára? „A magyarok nem ismerik az iróniát – a képzetteket kivéve” – tette hozzá az író. A Die Welt munkatársa a továbbiakban azt állította, hogy Kertész Imre polémiájával egy Németországban és Ausztriában erősen elterjedt irodalmi hagyományt követ, amely Thomas Mann vagy Karl Kraus és Thomas Bernhard alapján „a nemzeti önszidalmazáshoz való kedvnek” nevezhető. Kertész szerint „nem csak hogy nem létezik ez a hagyomány, Magyarországon nem is ismert, hogy más országok rendelkeznek ezzel a hagyománnyal”. „Thomas Mann és Karl Kraus a magyar polgárság körében egykor sokat olvasott szerzők voltak. A magyar polgárság azonban megszűnt. Megmaradtak a nemzeti örökség humortalan védelmezői, akik minden kritikát a saját fészekbe való piszkításként akarnak megtiltani” – mondta Kertész, aki arra is kitért, hogy „nem szabad megfeledkezni arról, hogy Magyarországon van egy olyan hű közönségem is, amely érti ezt az iróniát. Ez a közönség azonban nem rendelkezik a nagy internetplatformokkal. ” Krause azt is kérdezte, vajon az író a jövőben nagyobb tekintettel lesz-e a magyarok érzékeny pontjaira? „80 éves vagyok. Megvan a magam stílusa, és meg is fogom azt tartani. És remélem, hogy a jó szándékú emberek a jövőben is megértenek engem. Azzal is együtt kell azonban élnem, hogy továbbra is vannak olyan befolyásos magyarok, akik félre akarnak érteni és meghamisítanak” – jelentette ki válaszában Kertész Imre. /Újabb interjú Kertész Imrével: „Humortalan” magyarok? = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./
2009. december 2.
Az SZDSZ frakciója politikai értelemben megszűnt – jelentette ki november 30-án tartott sajtótájékoztatóján Retkes Attila, az SZDSZ elnöke. Elmondta, hogy az SZDSZ-nek és a párt egyetlen testületének sincs hatása közjogilag a parlamenti képviselőcsoportra. Hozzátette: „politikai értelemben azonban az az SZDSZ frakció, amely évek óta lehetetlenné tette a hiteles mértékadó, liberális politika megvalósítását, a mai napon beteljesíti ezt a dicstelen küldetését azzal, hogy a 2010. évi egyébként elfogadhatatlan költségvetést többségében megszavazza. ” Az SZDSZ elnöke azt is kijelentette, hogy az SZDSZ – mint párt – a vezető szerveinek korábbi döntéseihez igazodva nem támogatja a költségvetés elfogadását. (MTI) /Politikai értelemben megszűnt az SZDSZ frakció. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 2./
2009. december 11.
Nem szavazok a vörösökre! – hangzott nem egy romániai magyar részéről, hogy miért nem a szocdemek /PSD/ államfőjelöltjére adja voksát. A romániai valóságra sokan megpróbálták ráhúzni a magyarországi viszonyok között kialakult felosztási rendszert. A PSD és az MSZP esetében ez áll is, hiszen mindkettő az egykori állampárt ma önmagát szociáldemokratának valló utódpártja. A liberálisoknál már nem áll fenn az egyezés. Az SZDSZ ultraliberális, doktrinér kozmopolita irányvonalat képvisel, amely a nemzeti oldalt retrográdnak bélyegzi, ezért a baloldal felé húz. A román liberálisok esetében már a „nemzeti” jelző is mutatja, hogy a párt a közösség értékeit is relevánsnak tartja, és inkább jobbközép pártnak tekinthető. A Fidesz–PDL-párhuzam pedig végképp nem áll, hiszen amíg a Fidesz rendszerváltó párt, addig a PDL ugyanolyan kommunista utódpárt, mint a PSD. A PDL EPP-tagként megakadályozta Tőkés László felvételét a néppárti frakcióba, majd az önálló romániai magyar képviselőcsoport létrejöttének is keresztbe tett. Még a Fidesz sem tudta jobb belátásra bírni. /Balogh Levente: Párt és szimpátia. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./
2009. december 24.
A fejlődésmítosz jegyében működő neoliberális doktrína az újkor egyik legsúlyosabb gazdasági válságához vezetett. A nyugati politikai nyilvánosság fokozatosan ráébred, hogy a közvélemény úgynevezett lebutításának a demokráciát is működésképtelenné tevő technikái sem tarthatóak. Magyarországon a média, a gazdaság és a politika eszközeit dörzsöltebben manipuláló MSZP-SZDSZ koalíció szerezte meg a hatalmat. A szocialisták a kudarc nyilvánvalóvá válása után sem voltak hajlandóak lemondani a hatalomról. A jövő évi választásokon a mindent a hatalom megtartásának alárendelő szocialisták az istenített hatalmat fogják elveszíteni. Az SZDSZ még súlyosabb árat fizet, úgy tűnik, a politikából is el kell tűnnie, írta Bíró Béla. Romániában a folyamat még csak most kanyarodik a csúcs felé. Traian Basescu arra törekszik, hogy ciklusokon túlnyúló hatalomkoncentrációt hozzon létre, elnöki hatalmát pártja kormányzati hatalmával is megtámogatva. Bíró szerint egyetlen dologban lehet reménykedni, a nemzetközi közvélemény nyomása és a koalíciós partner, az RMDSZ moderáló hatása elejét veszi annak, hogy a demokrata-liberálisok a magyar szocialisták összes tévedését lekopírozzák. /Bíró Béla: Utak a kijózanodáshoz. Hiába állnak rendelkezésünkre az önmagukat elpusztító nagy civilizációk elrettentő példái. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./
